Van némi rálátásunk a műemlék épületekre, de romániai szecessziós – tulajdonképpen art deco – kastélyról még nem hallottunk mindaddig, amíg meg nem ismerkedtünk Teklával és az Urmánczy kastéllyal.
Nagy örömmel fogadtuk pár évvel később a felkérését a kastély funkciójának újragondolására és az épülethez kapcsolódó számos tanulmány elkészülésének levezénylésére. Elég sok munkánk folyt párhuzamosan, de sikerült időt szakítanunk erre a nem mindennapi feladatra is.
Egy ilyen méretű és fontosságú épület terveinek elkészítésére – finanszírozás hiányában – akkor még várni kellett, de egy koncepcionális elgondolás belefért. Ez szükséges is volt ahhoz hogy irányt mutasson és feltárja az épületben rejlő lehetőségeket, tennivalókat, ugyanakkor lehetőség nyíljon potenciális befektetők bevonzására.
A kommunizmus idején kibővítették nyugatról az emeleti szintet, ami erőteljesen átalakította az eredeti kastély külalakját. Aránytalanul nagy falfelület jött létre, amire a kastélyhoz nem illő, suta ablakok kerültek, a tetőfelület is hatalmasra nőtt, ráadásul instabil szerkezettel.
Igaz nem illik ilyet mondani egy műemlék épület eredeti állapotára – mert ami kellően régi és eredeti is az csakis jó lehet – számunkra kérdéses volt hogy érdemes-e nagy erőfeszítés árán visszaállítani a régi tetőszerkezetet, és ez által két szinten is komoly hasznos felületeket veszíteni.
Több variáns is készült – alaprajzi és épületforma szintjén egyaránt – amelyek körvonalazzák az épület nyújtotta lehetőségeket.
A megtartott emelet variánsában a vízszintes ablakokat az épülethez jobban illő vertikális nyílászárókra cseréltük. A végtelenül hosszú és unalmas tető ereszét az ablakoknál oromfalakkal törtük át, amelyeket nyeregtető koronázott meg. Mindezek mögött pompás, fényben úszó galériás apartmanok húzódnak meg.
A másik variáns a torz hozzáépítés visszabontását és az eredeti állapot visszaállítását járja körül. Ez által felületet vesztünk és a nyugati homlokzat egy terebélyes tetőfelületté válik. Valamelyest enyhít a nagy tetőfelületen az a résablakos falsík, amelyik törést jelent a tetőben és felülről engedi be a tető alatti terekbe a fényt.
Az előző variáns nagyobb hasznos épített felülete és galériás apartmanjai nem tudnak annyira pompásak lenni, hogy az legyen a kiválasztott verzió. Az eredeti állapot iránti tisztelet és kötődés, a szelídebb műemlékvédelmi hozzáállás nem engedi ezt meg, ezért valószínűleg ebbe az irányba indul majd tovább a tervezés.
